“Milyen marhaság ez! Az ételtől mindannyian függünk, hiszen anélkül nem maradnánk életben!” – nem egyszer találkoztam már ezzel a véleménnyel, amikor arról esett szó, hogy mivel foglalkozom.

És valóban, jogos az ellenvetés. Az elnevezés pontosítása tudományos körökben is folyamatban van, egyértelmű, hogy az ételfüggőség megtévesztő fogalom, hiszen legtöbbször nem arról van szó, hogy valaki  általában AZ ÉTELEKTŐL válik függővé.

Bár egyetlen cikk nem elég arra,a hogy ezt a sokrétű és szerteágazó témát áfogóan tárgyaljam, első körben nézzük meg pontosabban, hogy miről is beszélünk, amikor ételfüggőségről beszélünk.

Kezdjük az elején. Mit nevezhetünk valójában ételnek? Tápláléknak?

A hétköznapokban számtalan kifejezést használunk rá: ennivaló, zaba, kaja, táplálék, abrak, hama, üzemanyag, élelem, eledel, koszt, betevő … 

Az elnevezések sokasága mellett érdemes látni, modern kultúránkban mennyi mindent társítunk az ételhez, mi mindent várunk tőle a mindehétköznapokbannnapokban, és mire használjuk. A táplálás, gondoskodás, energiaszerzés funkciókat messze meghaladja a vigasztalás, feszültségoldás, jutalmazás, unaloműzés, adakozás, megnyugtatás, gyönyörködés, esztétikai élményszerzés, és sorolhatnánk. Ezek mind olyan járulékos funkciók, amelyek az idők során úgy rakódtak egymásra, mint egy torta rétegei. Azonban mindezek közben egyre nehezebbé vált sokunknak az, hogy az ételtől csupán azt várjuk, amit nyújtani tud és amire hivatott: tápláljon, megfelelő minőségű és a számunkra szükséges mennyiségű energiával lásson el, támogassa a szervezetünket abban, hogy optimális módon funkcionáljon. 

Mai kultúránkban egyre gyakrabban társulnak az ételhez, táplálkozáshoz olyan kifejezések, mint “elvonási tünetek”, cukorfüggőség”, “leszokás”, túlfogyasztás, mértéktelenség, sóvárgás. Ezen kifejezések használata más függőségekkel esetén természetes, az étellel kapcsolatban azonban még gyakran nem kapcsolunk, hogy valójában nagyon hasonló jelenséggel állunk szemben.

Érdemes a függőség fogalmát is röviden összefoglalni.

Máté Gábor, korunk egyik legelismertebb, függőségekkel is foglalkozó pszichiátere azt mondja, hogy a “szer”, legyen az drog, alkohol vagy egyéb szerek elsődleges célja a fájdalomcsillapítás. Fájdalmas, szorongást okozó helyzetben (gyakran) azonnali, gyors oldást akarunk, és keressük, ezt mivel érhetjük el. A kialakuló sóvárgást tett követi, ami egy ételfüggő esetében a megfelelő ennivaló elfogyasztása, ami pillanatnyi örömöt, kielégülést, oldást hoz a számára, ám hamarosan bűntudat, keserűség és csalódottság követi azt (nem kellett volna, hiszen tudom, hogy nem tesz jót, stb).  Egy idő után pedig – bár egyre világosabban látszódnak a negatív következmények -, a keletkező belső feszültségre újra az étel lesz a megoldás. Ez az ördögi spirál a függőség köre. 

Amikor ételfüggőségről beszélünk, nem általánosságban az ételre gondolunk, erről egy következő posztban írok majd részletesebben. Ahogyan arról is, hogy milyen más elnevezést találtak a kutatók a jelenségre. Ha érdekel, figyeld a blog további cikkeit.