(Vanessa Kredler ötlete nyomán)
Nincs szükség győzködésre ahhoz, hogy belássuk, az ételhez való viszonyunk sokak esetében kitért az egészség, a kiegyensúlyozottság medréből. Legfőbb bizonyíték erre az a megszámlálhatatlan irányzat, diéta, étrendi javaslat, változást ígérő varázsmódszer, melyekkel tele van a “konyhánk”. Az egészséges életmódra vonatkozó hasznos tanácsokat úgy soroljuk, mint kisiskolás korunkban az egyszeregyet, a betartásuk azonban már nem ennyire automatikus.
Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy amikor ételfüggőségről beszélünk, akkor ezeknek a jótanácsoknak a nagy részével semmire nem megyünk. A legtöbb ételfüggő, mire az elkeseredésének mélypontjára ér, már mindent (IS) kipróbált, legyen az diéta, pirula, szakértő, vagy egyéb csodamódszerek. Eredménytelenül.
Íme 10 olyan jótanács, ami biztosan nem működik egy ételfüggő esetében (és 10 válasz az ételfüggőtől):
- Mértékkel egyél!
Ételfüggő: Ja, persze! Ha tudnék, nem tettem volna meg már réges-régen? Ha tudnék mértékkel enni, egyszerre egy gombóc fagyinál megállni, kisebb tányérra egyszer szedni, felezni, harmadolni az adagot, arányokat csökkenteni, gondolod, hogy itt tartanék? Nem tudok. Bennem kikapcsolták az ELÉG gombot. HA képesek lennénk mértékkel enni, nem okozna az elhízás világszerte kritikus állapotokat. A függőségben az extrémitások kapnak szerepet, a mérték nem létező fogalom.
- Ne zárj ki semmilyen ételt!
Ételfüggő: Persze, neked könnyű, neked mindegy, te mindent ehetsz, nem kaparod a falat egy kis csipsz vagy csoki után, nem várod epekedve a futárt, hogy mikor hozza már a kajádat, hogy végre leülhess a kanapéra és kikapcsolj kicsit. Nekem azonban ez nem megy. Bizonyos összetevő egyszerűen triggerelik a szervezetemet és olyan sóvárgás tör rám, ami a számodra ismeretlen.
- Néha megengedhetsz magadnak egy kis jutalmat!
Ételfüggő: Jó vicc, hallod! Ez kb olyan, mintha a drogosnak azt mondanád, hogy csak vasárnaponként lője magát. Vagy egy alkoholistának, hogy maradjon meg a sörnél. A kicsi nekem nem megy. És a néha sem. Nekem az egy is túl sok, és az ezer sem elég.
- Ne korlátozd az adagokat!
Ételfüggő: Értem én, nem akarod, hogy megvonjak magamtól valamit, féltesz attól, hogy az azt üzenetet küldöm a testemnek, hogy “nem jár neki”. De mondom, nálam az a gomb, hogy “köszönöm, elég, nem bírok többet” ki van kapcsolva. Szeretem, ha sok van, szeretem a bőséget, szorongást okoz a kevés és korlátozás. Nem csak bizonyos kajákat szeretek, enni is szeretek, az egész folyamatot szeretem, élvezem, alig várom, hogy megint ehessek. Sokat. Minél többet, annál jobb érzés. Úgy érzem, a szabadságomban korlátoznak, ha ettől megfosztanak.
- Naponta többször egyél keveset!
Ételfüggő: Jó ötlet, akkor gyakorlatilag egész nap a kaja körül foroghatnak a gondolataim. Az étkezések szinte összeérnek, alig ér véget az egyik, már azon gondolkodom, hogy mi legyen a következő. Az a gyanúm, hogy ez inkább a függőségemet támogatja. Volt már, hogy próbáltam a napi háromszori étkezést… saját szakállamra… volt benne valami felszabadító, hogy nem ezen pörgött az agyam egész nap. De képtelen voltam tartani, megint visszacsúsztam.
Rendkívül fontos különbséget tenni az ételfüggő és a normál evő között. Normál evőként is lehet valaki elhízott, és akkor a fenti tanácsok józan alkalmazásával fenntartható módon el tud jutni az optimális súlyához, amit többé-kevésbé tartani is fog tudni, sikerrel. Nem így az ételfüggő. Neki egészen másfajta kapaszkodókra lesz szüksége, de mielőtt arra rátérnék, a következő posztban a jótanácsok másik felét fogom majd megosztani az olvasóval.
by 